Egy igazi kereskedő
Beszaladtam egy ex-kollega búcsúbulijára gumicukrot vásárolni a pénztáraknál levő shop-ba.(A srác gumicukor-függő, akárcsak én... Én pedig legjobbnak az IKEA-s autósgumicukit birom, gondoltam kapjon azt, biztos nem ismeri...)
A pénztárnál egy fiatal srác ül, előttem egy néni próbál vásárolni 10 tábla kiváló árfekvésű svéd csokoládét..:
- Szerintem tessék először csak egyet venni...
- Miért, ez nem jó csoki...?
- De jó, semmi baja, csak nem olyan ízü, mint amit itthon megszoktunk... Tessék egyet venni , megkóstolni, ha ízlik, akkor a többit is blokkolom...
Néni megfogadja a tanácsot, megvette az egy táblát, megkóstolta, majd a maradék kilencet hálát rebegve visszarakta a polcra...
Ezután jöttem én, 10 csomag gumicukival és egy doboz gyömbéres keksszel, amiben nem a keksz volt a lényeg, hanem a doboz, ugyanis abba szerettem volna "csomagolni" a cukrot... A fiatalember ismét szeretett volna tanácsot adni
- Nomost van ebből a kekszből bent az áruházban akciós díszdobozos, karácsonyi, ami ugyanennyibe kerül, de 10 dekával több, és még a doboz is szebb... Ezt le kellett volna értékelnünk, de a főnök még nem tette meg, szerintem azt érdemesebb megvenni...
Miután megnyugtattam, hogy nekem nem a mennyiség a lényeg, hanem a doboz, ráadásul még sietek is, nem szeretnék shopping-őrültek között még fél órát sorbaállni, beütötte a gyömbéres kekszet, fizettem, és nagyon elégedetten távoztam: vannak még rendes kereskedők, akik tényleg a vevő érdekeit szem előtt tartva dolgoznak és gondolkodnak.
Annyira meghatott, hogy kapott is egy ajándék doboz gyömbéres kekszet... Azt ugyanis ottfelejtettem a pulton, de már csak az autópályán vettem észre. Mindegy, fogyassza egészséggel.
Megérdemli.
1 Comments:
Hát vazzeg, ez jó volt :-)
Megjegyzés küldése
<< Home