Vihar

No nem a Shakespeare-i mű, pusztán egy egyszerű tavaszi vihar... Odakint dúl, ahogy illik, emiatt házőrzőnk, a 4 éves Böki nevű németjuhász idebent terpeszkedik... Szegény egy hős házőrzőhöz egyáltalán nem méltó módon valami rettenetes módon fél a villámlástól és a mennydörgéstől... Most itt figyel a laptop mellett, időnként megpróbál az ölembe mászni, különösen amikor kint dörög vagy villámlik...

Amikor én még fel sem fogtam, hogy kint vihar készülődik, már akkor jelezte a bejárati ajtó erőteljes zörgetésével. Amikor be akar jönni, ugrál a kilincsre, majd beront a "nappali" közepére és büszkén körülnéz, kvázi azt lehet kiolvasni a szeméből, hogy "Itt vagyok, már hiányoztam biztos, hol a welcome-kolbász...?".

Tavaly nyáron, amikor először jött így be, gondoltam, kibabrálok vele, behajtottam a szúnyoghálót az ajtó előtt... A vihar idején így is bejött, ráadásul még a szúnyoghálót is ki kellett cserélnem... Ekkor rászoktunk az ajtó kulcsra zárására vihar idején, bár a v1.0 kicsit bugos volt, mert a kulcsra zárt ajtó előtt behajtva maradt a szúnyogháló, viszont elfelejtettem ezt közölni Bökivel, tehát ő megpróbált bejönni... A második szúnyogháló csere óta (kisipari mestermunka a szúnyogháló kerete, kb 1,5 óra, míg hálót cserélek benne...) már erre is ügyelünk...

Hülye helyzet ez vihar idején...: ha a kutya meg van kötve, nyitva hagyhatom az ajtót, de akkor bejöhet bárki... Ha a kutya szabadon az udvaron, nem mer senki bejönni az ajtóig, de kulcsra kell zánom a bejárati ajtót...

Ráadásul kemény bunyó lesz, ha aludni mennék, mert akkor ki kell őt rakni...