Fuldoklás

Mostanában nem kopácsoltam errefelé, no nem mintha előtte (legalábbis az utolsó időszakban...) olyan sűrűn írtam volna...
Ennek sajnos nem az az oka, hogy nincs miről írni, ne adj' Isten nincs ötlet/ihlet, egyszerűen csak behavaztam, mint Moszkva Gyedmaróz idején... Volt pár feladat, bent is, privátban is, emiatt néha úgy érzem magam, mintha valami örvény ellenében szeretnék felúszni a tenger fenekéről, miközben kétségbeesve lapozgatom az úszásoktatás könyvet, hogy egyáltalán arra rájöjjek, hogy kell elkezdeni az úszást... Ráadásul az esélyeim rontja, hogy ahogy szaporodnak a taskok az outlookomban, úgy megy el a kedvem az egésztől, tompul az agy, múlik az erő, félzombiként érek be reggel és egészzombiként jövök el este...
De valahogy le kell gyűrni az ilyen fáradságot (depressziót?) is, úgyhogy uccu neki, kezdjünk hozzá valahol... legyen ez a kezdet a blog folytatása... aztán majd csak lesz valahogy.
Mert úgy még soha nem volt, hogy sehogy ne legyen.