szerda, február 16, 2005

Julianna napra...

Ma van anyukám névnapja...
Ilyenkor mindig csak egy gyors telefon fér bele a napi rohanásba...

- Szia, boldog névanapot...

- Szia, köszi, mikor jöttök..? Hazajössz este...?

- Nem, sok a meló, rohanás, majd hétvégén...

Aztán hétvégén is csak két szerver között, kapkodva, kicsit elbagatelizálva megy a köszöntés, csokor virág, ajándék... Beszélgetések, általános dolgokról, mi van velünk, stb... Egyszerű, falusi asszony, nem sokat mond neki a számítástechnika, maximum hogy a kisebbik gyereket megfertőzte, de majd kinövi... Már focizni sem jár állandóan, ez is elmúlik majd...
Az ember csak ömlesztve elmondja a fontosabb dolgokat, és már rohan is tovább...

Már harmadik éve, hogy a virágcsokrot csak a sirra vihetek... Ilyenkor érzi azt az ember, mennyire elrohant amellett, ami számít... Mennyire szar, hogy már nincs kihez hazamenni (apu 1 éve követte...), nincs kinek elmesélni... Felnőtté akkor válik az ember, amikor elmennek a szülei...
Most már szarnék a szerverekre, az megvár, inkább haza kellene menni... Amig van, akinek a fia vagy... Rossz, hogy már senki nem baszhat le alanyi jogon.

Kár, hogy a hülye ember erre csak későn jön rá...


1 Comments:

Blogger JoeP said...

Te is tudod, hogyan kell felnyomni az emberfiában a lelkiismeretfurdalást...
Az előbb ráztam le anyámat, mert késő van, fáradt vagyok és még annyi mindent kell csinálnom ma...
Igérem, holnap visszahívom.

22:07  

Megjegyzés küldése

<< Home