vasárnap, július 17, 2005

Egy kirándulás aprópóján...

Ma hosszas szervezés után egy baráti párral felkerekedtünk, hogy megnézzük a felújított Aggteleki cseppkő-barlangot. Elsőre kicsit morbidnak hatott a dolog, mit lehet egy évmilliók alatt kialakult cseppkő-barlangon felújítani, de aztán ott sétálgatva észre lehet venni, mit lehet..: európai szintű kiszolgálóépületek, új világítás, korrekt betonozott út végig... (olyan szinten megoldva, hogy végig arra gondoltam, megkérdezem az idegenvezetőt, árulja már el, hogy lehet 160 méterrel a füld alatt ilyen profi járdát betonozni).
Ja, még egy dolog, ami európai lett, a jegyár..: 2500 HUF / kopf, ami talán nem tűnik elsőre soknak, de egy két-három gyermekes családnak már szép kiadás... Igaz, van diákjegy is 1500 HUF-ért...


Már odafelé is ért meglepetés, amiből úgy éreztem, mégiscsak EU tagok vagyunk. Megálltunk Miskolc szélén tankolni a legmagyarabbnak mondott olajtársaság kútjánál (amely társaságnál JoeP neje is húzza az igát...). Miközben Gyuri barátom az útravaló söröket válogatta, leálltam játszani a shopban elhelyezett Infopont vagy mittoménminek nevezett érintőképernyős szerkezettel...
Valószínűleg hetente két-háromszor elmegyek ilyen mellett, de a napi rohanásban soha nem veszem észre, nem foglalkozok vele... Most ráértem, és meg is lepődtem rendessen...: Először amiatt, hogy nem kellett fizetnem érte. Aztán amiatt, hogy minden gond nélkül tudtam rajta e-mailt pötyögni és küldeni, ami azonnal meg is érkezett. Az már csak hab volt a tortán, hogy működő útvonaltervező szofftver is futott rajta... És ami miatt már ott elhatároztam, hogy leblogolom a készüléket, az a nyomtató ikony volt... Ráböktem kicsi kezemmel csak úgy poénként, elvégre a vékony oszlopból nem néztem ki, hogy lenne benne nyomtató... Már hátat fordítottam a szerkezetnek, amikor hirtelen kiköpött egy A/4-es lapot, rajta olvasható térképpel és bejelölt útvonaltervvel... És ezek után nem jött oda senki, hogy kétszázforintleszkisköcsög... Elraktam a papírt, boldogan kijöttem és úgy éreztem, csinálnak is valamit az egyre drágább benzinen elért profitból...


(Azért arról megoszlott a vélemény az autóban, hogy vajh' mindenkinek ugyanilyen egyértelmű lett volna a készülék használata, vagy csak informatikusként én éreztem gyerekjátéknak az egészet...)

A jól sikerült kirándulás és nyugodt nap végén azért az aggteleki kijáratnál székelő lacikonyhások/gagyiárusok visszazökkentettek a magyar valóságba... Hideg, ámbár rendkívül minimális adag sültkolbi, a kereskedelmi véna nyomával sem rendelkező udvariatlan/bunkó kiszolgálók, a Hofitól ismert "Nnnincs" minden második igényre megmutatta, van még mit tanulni...

Viszont már majdnem itthon, az aszódi zöldségesnél rendkívül feldobott, hogy miután Zöccségesnéni kiszámolta, hogy a kilenc kilós 70 ft/kg-os dinnye és az egy kiló, 350 ft/kg-os barack összesen 580 Ft lesz, a visszajárót elrakva és elindulva a kocsi felé még utánamszólt, hogy "Helló, jöjjönvissza, valamit nem jól számoltam...", majd mikor barátom mosolyogva mutatott a "Pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el" táblára, szintén mosolyogva annyit mondott, "Igaz, hagyjuk."

2 Comments:

Blogger JoeP said...

Aggtelek nagyon jó. Ha tehetitek, egyszer szervezzetek össze egy hosszú túrát. Lehet, hogy jól le volt rakva a betonjárda, de az lófasz, nem barlang. Az igazi barlang ott kezdődik, hogy a koncertteremnél nem mész el a színpad felé, hanem elosonsz jobbra; onnan kezdődik a csoda: 10 kilométer séta Jósvafőig, rendes barlangi környezetben. (Zűrös részeknél van kerülő út; a bevállalósak csúszhatnak mászhatnak, de lehet kerülni is.) És akkor ott van még a Retek-ág...:)
Én már többször végigmentem és egyszer sem bántam meg. (A közép-túra szakaszon meg akár idegenvezető is lehetnék; arrafelé középiskoláskodtam, enyhén barlangbuzi voltam és egyik évben ott volt az ODMT, ahol a tábor ideje alatt nyitva volt a barlang, mindenki annyit mászkálhatott bent, amennyit akart. Néha azért kijöttem a szabadba.:)
De a legrondább a szlovák rész: gyönyörűek a cseppkövek, csak azok a marhák lebetonozták a teljes barlangot; csak a cseppkövek maradtak eredetiben.

09:30  
Blogger BB said...

Mi most a Vörös-tói lejáratnál mentünk be, onnan mentünk fel Jósvafőig...
A hosszú túrára nem voltunk felkészülve szerelésileg (oda azért hosszú gúnya és túrabakancs kötelező), meg elég későn értünk fel (fél egy felé...), emiatt már nem is fértünk volna bele (asszem 9kor indul...)

18:35  

Megjegyzés küldése

<< Home