Egy kirándulás aprópóján...

Ma hosszas szervezés után egy baráti párral felkerekedtünk, hogy megnézzük a felújított Aggteleki cseppkő-barlangot. Elsőre kicsit morbidnak hatott a dolog, mit lehet egy évmilliók alatt kialakult cseppkő-barlangon felújítani, de aztán ott sétálgatva észre lehet venni, mit lehet..: európai szintű kiszolgálóépületek, új világítás, korrekt betonozott út végig... (olyan szinten megoldva, hogy végig arra gondoltam, megkérdezem az idegenvezetőt, árulja már el, hogy lehet 160 méterrel a füld alatt ilyen profi járdát betonozni).
Ja, még egy dolog, ami európai lett, a jegyár..: 2500 HUF / kopf, ami talán nem tűnik elsőre soknak, de egy két-három gyermekes családnak már szép kiadás... Igaz, van diákjegy is 1500 HUF-ért...

Már odafelé is ért meglepetés, amiből úgy éreztem, mégiscsak EU tagok vagyunk. Megálltunk Miskolc szélén tankolni a legmagyarabbnak mondott olajtársaság kútjánál (amely társaságnál JoeP neje is húzza az igát...). Miközben Gyuri barátom az útravaló söröket válogatta, leálltam játszani a shopban elhelyezett Infopont vagy mittoménminek nevezett érintőképernyős szerkezettel...
Valószínűleg hetente két-háromszor elmegyek ilyen mellett, de a napi rohanásban soha nem veszem észre, nem foglalkozok vele... Most ráértem, és meg is lepődtem rendessen...: Először amiatt, hogy nem kellett fizetnem érte. Aztán amiatt, hogy minden gond nélkül tudtam rajta e-mailt pötyögni és küldeni, ami azonnal meg is érkezett. Az már csak hab volt a tortán, hogy működő útvonaltervező szofftver is futott rajta... És ami miatt már ott elhatároztam, hogy leblogolom a készüléket, az a nyomtató ikony volt... Ráböktem kicsi kezemmel csak úgy poénként, elvégre a vékony oszlopból nem néztem ki, hogy lenne benne nyomtató... Már hátat fordítottam a szerkezetnek, amikor hirtelen kiköpött egy A/4-es lapot, rajta olvasható térképpel és bejelölt útvonaltervvel... És ezek után nem jött oda senki, hogy kétszázforintleszkisköcsög... Elraktam a papírt, boldogan kijöttem és úgy éreztem, csinálnak is valamit az egyre drágább benzinen elért profitból...

(Azért arról megoszlott a vélemény az autóban, hogy vajh' mindenkinek ugyanilyen egyértelmű lett volna a készülék használata, vagy csak informatikusként én éreztem gyerekjátéknak az egészet...)

A jól sikerült kirándulás és nyugodt nap végén azért az aggteleki kijáratnál székelő lacikonyhások/gagyiárusok visszazökkentettek a magyar valóságba... Hideg, ámbár rendkívül minimális adag sültkolbi, a kereskedelmi véna nyomával sem rendelkező udvariatlan/bunkó kiszolgálók, a Hofitól ismert "Nnnincs" minden második igényre megmutatta, van még mit tanulni...

Viszont már majdnem itthon, az aszódi zöldségesnél rendkívül feldobott, hogy miután Zöccségesnéni kiszámolta, hogy a kilenc kilós 70 ft/kg-os dinnye és az egy kiló, 350 ft/kg-os barack összesen 580 Ft lesz, a visszajárót elrakva és elindulva a kocsi felé még utánamszólt, hogy "Helló, jöjjönvissza, valamit nem jól számoltam...", majd mikor barátom mosolyogva mutatott a "Pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el" táblára, szintén mosolyogva annyit mondott, "Igaz, hagyjuk."