Állatok...

Kezdődött ott, hogy este 11-kor hazaérve az egyik macskánk érdekes helyzetben találtam az árokparton (úgyis mondhatnám, teljesen kifordult magából... béke poraira... holnap temetés.)

Aztán meg kellett állapítani Böxi kutyánkról, hogy egy büdos ribanc. (Egyszerre három kan kutyát kellett kizavarni az udvarból... Az egyiket ügyesen fejbedobtam, remélhetőleg többé nem jön...)

Végül találtam egy új háziállatot a konyhaszekrényben, egy elégedetten vigyorgó egér képében... Be is hoztam a legrutinosabb kandúrt, gondolván jutalomjáték lesz a dologból...

Lófaszt. A szeméből nem az egér miatt érzett vadászösztön sugárzott, hanem az egyszerű kérdés...: májas vagy csirkés konzervet akarsz most nekem bontani...? (be is mutattam Kandúrt a partvisnak...)

Úgyhogy miután a mechanikus egérfogót elhelyeztem a szekrényben, elhatároztam, a macskákkal leforgatjuk a püspökhatvani Animal-highlander-t...: csak egy maradhat életben.