Managergondolkodás

Úgy alakult, hogy az egyik részlegünknek új store-t kellett kialakítani az Exchange alatt, mivel kezdett megszaporodni azon júzerek száma, akik teljesen indokolt módon hízták ki az eddigi mailbox limitüket. Az egyszerűség kedvéért találtuk ki azt a mókát, hogy a sima júzerek maradnak az eddigi store-ban 250 megás limittel, akinek pedig indokolt, átkerülnek a cégnév_VIP nevű store-ba, 800 megás limittel.
A harmadik nap végén meg is érkezett szinte az összes manager-től, hogy neki át kell kerülnie a VIP store-ba, mert indokolt. Csekkolva a jelenlegi mappaméreteket, a legnagyobb is csak 170 megás.
Kijött a manager-ösztön: ami VIP, az biztos a főnököké.
Barmok.

A három eszes...

Olvasom magyarország legnépszerűbb napilapjában a zöldkártya-kiadás körüli botrányokat. Olvastam a honlapon a készítő cég nyilatkozatait. És van tapasztalatom is az egyik ügyfelem miatt...
Ahhoz, hogy le tudjam írni a tapasztalataimat, túlontúl zaklatott vagyok. De ha lesz alacsony vérnyomással küzdő ismerősöm, akkor a három "eszes" ügyfélszolgálati számát, különösen Gáspár urat fogom ajánlani, mint gyógymódot. Viszonylag ritkán érzem úgy, hogy valakit áthúznék a telefonzsinóron, az urat még vissza is toltam volna... Az egyetemen tanítani lehetne a módszerét, mint az ügyfélbarátságtalanság tökéletes példaképét... (bár olyan, mint cégem fejlesztői...: alapfeltevés, hogy a programom tökéletes, a felhasználó hülye mindenhez, biztos ő kefélt el valamit...)
Egy viszont tuti, Csurkának igaza van, a Népszabadság csak az igazsgág töredékét említi...

Politikai jelmondat

Merjünk nagyot álmodni.

Ha már olimpia, legyen téli...

Ha majd eccer nagy leszek...

...akkor majd szakítok arra időt, hogy megfejtsem, miért lesznek egyre kisebbek a bekezdések, ha Omea Reader-ben nézem a blogom... (természetesen olvasom magam RSS-readerben... legalább valaki legyen, étted...)
Itt minden bütű egyforma nagy, ott bekezdésenként csökken...
Ha valaki tudja a megfejtést, dobjon meg vele. Ne kelljen már hülyén meghalnom...

Szép napra szép este

Mivel Fisherék még nem értek ide (hiába na, 2x 73 GB SCSI vinyó nincs raktáron, senki nem használ ilyent - mondjuk nálunk is lehetne a szekrényben...), a mai nap a telefonoktól eltekintve tök nyugis volt... Sőt, 2-kor majdnem mindenkit hazaengedtek, így onnantól telefonok sem voltak...

Most bepótlom az utikalauzt (itt is megvan a gépemen), majd hétkor lelépünk Pantel-paraszolvenciaként varázslómesét nézni a MOM-parkba... (Harripotter és a lónak a pucolója vagy mi...)

Viszont a Pascal házim még mindig nincs kész, pedig holnap kettőkor le kellene adni... Valami ötletet kitalálok addig... Mondjuk hdd raktárkészlet-nyilvántartó IBM szerverekhez...? Egyébként kicsit röhejnek tartom, 2005-ben felsőfokú tanintézményben az Informatika alapjai tantárgy alatt 5.5-ös Turbo Pascal programozást értenek.

Bámulatos, hol tart ma a tudomány. Meséld csak el, hogy lehet bárányvesével földrengést megelőzni...

Vadnyugat

Javuló közbiztonság ide, csökkenő bűnözés oda, én ma olyant tettem, mint utoljára talán csak a jó öreg Old Shatterhand...

Csőre töltött puskával jöttem aludni.

Na nem a nyavajás életem féltem, és nem is hatlövetű a fegyver, csak egy sima eccerű engedéllyel tartott Slavia légpuska... A dolog - mint minden nagyobb égés a világtörténelemben - ismételten a szexre vezethető vissza. (Ahogy Berta tanárúr középiskolában tanította...: az első világháború azért tört ki, mert Ferenc Jóskának bosznia kellett...). Nem, nem attól ilyedtem meg, hogy valaki megerőszakol éjszaka... Nem is én akarok erőszakoskodni mással. A progléma Böxi kutya nemi életére vezethető vissza...

Szegény kutya ugyanis immár egy hete tüzel... Ezt érzik a környékbeli négylábú fiatalurak, és tiszteletüket is tennék, ha nem lenne az erényövként funkcionáló kerítés.* Ez a kerítés hagyományos kisipari termék, 30 éve őrzi az udvart a betolakodóktól, nagy, nehéz, és kurvára zörög ha kivülről megpróbálják belökni... Márpedig van az utcában egy kuvasz, ami megpróbálja belökni...

Általában 10-11 óra között próbálkozik először, majd miután elzavarom, éjfél körül ismét próbálkozik egyet. Ekkor ismételten elzavarom, de sokra nem megyek vele, 1 óra körül visszajön... Próbáltam már azt a megoldást is, hogy nyitva hagyom a kaput, hátha akkor simán megtörténik, aminek meg kell, én meg aludhatok nyugodtan.

Na nem.

Akkor nem egyedül jön, hanem a haverjával, és bemutatót tartanak Böxinek, milyen keménylegények... Ez azt jelenti, hogy kegyetlen vonyítással és ugatással az udvar közepén verekedni kezdenek... Miután a násztánc/kapudöngetés következtében hétfő hétfő éjjel összesen 2 órát aludtam, azt is öt részletben (és közben már olyan trükköket vetettem be, mint "krumplival emeleti ablakból kutyátfejbedobni"-játék...), döntésre jutottam: vadászni fogok. Na nem keményen, azaz nem akarok áldozatokat, de annyira azért igen, hogy az áldozatnak egy darabig ne legyen kedve keménykedni a kapuban. Vagyis kemény valamivel kaput döngetni.

Ennek egyenes következménye a légpuska az ágy mellett...

Ha éjjel felébredek, vadnyugati stílusban kilövök az ablakon, vagy a szomszéd, vagy a kutya, valami kapni fog...

* itt sikerült elaludnom... Így a lelkiismeretem is tiszta.

Szép nap...

A dolog ott kezdődött, hogy este belealudtam egy blogbejegyzésembe... Meg a Galaxis utikalauz stopposoknak című filmbe... Az első érthető, unom magam én is, a második kevésbé, mert egyébként egyrészt tetszett, másrészt hazsimozsin ment, elég nagy hanggal...

Ennek örömére reggel kicsit bealudtam, de nem aggódtam, mert úgy terveztem, egyik nagy partnerünknél kezdek (akik baromi drágán árulhatták a naftát szép haszonnal, cserébe most eltapsolnak pár milliárdot a saját részvényeikre, hogy Ferinek is legyen karácsonyi ajándékra meg választásokra). Még a kutyát etettem, amikor keresett Főni, hogy meghalt a Front Office rendszer alatt a vas.

Milyen vas? Baróóó magas... meg drága...

Két vinyó a holdban, most várjuk Fisher99 kollégáját a cserével... Igazából mondjuk a progléma ott kezdődik, hogy ennyire business-critical alkalmazáshoz azért már cluster kellene meg külön storage server, meg rendes mentési stratégia, de ez már politika...

És ezt sem irtam le, bár gyanús, hogy a PSZAF-től úgysem olvassa senki. Most a juzerek tiz percenként hivogatnak, mikorleszmárvégremernagyonsokameló, már unom...

Torma, látod bazzeg, elintéztük neked, hogy a születésnapodon ne kelljen melóznod... Azért remélem, nem Apádnál lógatod a lábad... Happi börszdéj...!

Mindezek mellé még amikor beértem, a lift előtt pofára ejtettem a QTEK-em, ijedtében csinált egy hard resetet, most telepíthetek újra mindent rajta... (még szerencse, hogy rendszeresen szinkronizálom, legalább adat nem veszett, csak a Gamebox Gems rekordjai...)

Józsitól mindig érdemes tanulni...

Nem azért, mert tegnap megszólt, hogy írjak...

Nem azért, mert olyanokat szív meg, amiből tanul az ember...

Még csak nem is azért, mert dicsérte az előző post-om...

Hanem azért, mert olyan blogokat linkel be, mint Fisher99 vagy mint Para-Kovács Imre...
Fisher elvárja, hogy meglátogassuk, ha kiváncsiak vagyunk rá, de Para-Kovács, mint vérbeli zsurnaliszta, elő is fizethető...

Terror a köbön

Borongós, szomorú téli nap volt. A város álmosan ébredt, a kofák ugyanúgy rikácsoltak, mint máskor, az ingázók autói lassú árként kezdték ellepni a város útjait. Senki sem sejtette, milyen könnyen megeshet, ez a város utolsó napja, legalábbis ha Béla, az első magyar terroristavezér szörnyű terve valóra válik. De a terror gyökerei ekkor már mélyen átjárták a város földjét.

Napokkal korábban Béla, az Alkaloida Magyar Szárnyának elnöke kedvtelenül ült tévéje előtt... A képernyőn DemszkájlopezGábor épp magyarázta bizonyítványát (Béla mindig keverte a két Szkájt, noha régebben nagy rajongójuk volt, de azóta elkurvult mindkettő) Szerencsétlennek érezte magát, (márcsak a szervezet neve miatt is...), de mit lehet tenni, ha egyszer az ügyintéző, aki az alapítványi bejegyzést intézte, a szeptember 11-i események ellenére, no meg gyógyszeripari múltja miatt elszúrta az alapítvány nevét...
Alapítványra márpedig szükség van, hisz csak így kaphatják meg az SZJA 1 százalékát, így írhatják le adójukból az internet és a műholdas (legalábbis a Saturnban vették, ott meg asszonták, van rajta műhold) telefon költségeit.. Márpedig ezekre szükség van, ezek segítségével tarthatják a kapcsolatot Oszamával és csapatával, akik valahol Afganisztán vagy Pakisztán mélyén, földbe ásott támaszpontjukon verték fejüket a falba, hogy ilyen hülye vezeti a magyar leányvállalatot, mint Béla.
Pedig Béla igyekezett magát hasznossá tenni, de nem könnyű terrorcselekményeket elkövetni egy ilyen városban, mint Budapest.
Nem, nem a biztonsági intézkedések miatt... Többször próbáltak a város több pontján egyidőben bombát robbantani, de ebben a városban bárhová pontosan, határidőre eljutni lehetetlen. Béla, mint projektkordinátor a tervezett robbantás előtt percekkel felhivta embereit (mind a kettőt) időegyeztetésre, de akinek a Kálvin téren kellett volna robbantani, az az Astorián várt a csatlakozásra, akinek a hármas metrón, az Újpest Városkapunál tombolt, mert egy öngyilkos miatt lezárták a metrót. Ezek után Béla sem merte megemlíteni társainak, hogy valójában ő sincs a Parlament közelében, hiába, a kettes villamos sem a pontosság példaképe.
Igazából egyszer majdnem sikerült feljuttatni egy szimpatizánst, Loydit a 4/6-os villamosra, hogy -látszólag joggal viselt- önvédelmi fegyverével eltérítse a Nyugati téren és berepüljön az Ibisz hotel és a Volga Szálló egymást tökéletesen fedő ikertornyaiba, de az aluljáróban cigánynak álcázott izraeli ügynökök megtámadták szegény Loydit és elvették fegyverét... Néhány matricázott pólóval pedig még ő sem mert nekimenni a BKV kommandósainak.

Bélának egyre csak az járt a fejében, valahogy be kell bizonyítania Oszamáéknak, hogy a magyar terrorista van olyan faszagyerek, mint akármelyik született arab. Robbantani vagy eléríteni nem lehet semmit, nem London ez, hogy beállítok egy bombát a metróban... Itt nem azt írják ki, mikor jön a következő, hanem azt, mikor ment el az előző... Pótcselekvésként BKV busz robbantását tervezgette, de megelőzték az Ikarus mérnökei, ezek a buszok gyulladnak maguktól. Vállaljon magára egy műszaki hibát??? Ezt azért Oszama sem nézné jó szemmel... És ekkor Béla meglátta a megoldást... Hogy ez eddig nem jutott eszébe!!! Pedig nem először látta az ötletadó reklámot, hónapok óta nyomja az Al-Dzsazira is...

Az ötletet tett követte. Béla és két segítője lopott Metro-kártyákkal hosszú hetek alatt megvásárolta szörnyű tettéhez a kellékeket... vett kékkupakosat, rózsaszin kupakosat és sárga kupakosat... Otthon vigyázva, ki ne ömöljön, összekeverte őket... A halálos elegy bevetésre várt. Már csak a megfelelő időpont kellett.

Ez az időpont ma érkezett el. Béla tudta, hétfő reggel mindenki álmos, ráadásul Szent Miklós ünnepe előtt mindenkinek az járt a fejében, mit vegyen a gyereknek valamelyik hipermarketben... Talán egy szép piros, zenélő, létrára mászó télapót, hátha a szomszéd Karcsit szétvágja az ideg... Vagy villódzó fényfüzért a kerti budira, hagy csaholjon a szomszéd kutya egész éjjel. Höhöhö... Fingó krapmusz, az lesz az igazi...

A gondolatokba temetkezve senki sem vette észre a város három pontján, mozgássérült igazolvánnyal parkoló Subaru Legacy-kat, melynek ablakmosó tartályában ott lötyögött a halálos elegy... Rózsaszín, sárga, kék... Egyetlen liter elég ahhoz, hogy megálljon az élet ebben az ezeréves városban. És nekik több liter van belőle...

Hét óra után pár perccel Béla megadta a jelet társainak... A három ablakmosó egyszerre kezdett spriccelésbe, eláztatva a Kálvin teret, a Nyugati teret és a BAH csomópontot a kék kupakos, a sárga kupakos és a rózsaszin kupakos keverékével... Szénsavas, enyhe, és szénsavmentes... Halálos elegy...

A háromszor négy liter víz lassan csordogált szét a betonon... Az autók lassítani kezdtek a nem várt veszély miatt... Perceken belül több száz méteres kocsisor alakult ki... ÚR ISTEN!!! VÍÍÍÍZ AZ ASZFALTON...!!!- kiabálták az emberek... Ekkor már azonban a tragédiát nem lehetett elkerülni... Akik a villamosmegállókban álltak, hazarohantak Suzuki Swift-jükért... (egy szerencsétlen BKV kommandós a 47-es villamossal indult haza autóért... Víz... ebbe bele lehet fulladni... A suzuki megvéd, a villamos nem... -zakatolt az agyában, ahogy hazaindult. De szerencsére társa egy 49-essel útját állta.) A száz méteres sorok pillanatok alatt kilométeresre duzzadtak.. Megállt az Alkotás, a Budaörsi, az M3-as, a körút, a hidak, mindenhol dugó...

Emberek könyörögtek az életükért, rettegve figyelve az úton csordogáló folyadékot. Béla pedig elégedetten dőlt hátra rokkantkártyás Subarujában...

Ez jó mulatság, férfi munka volt. Büszke lesz rám Oszama. - gondolta elégedetten.

Én pedig a szokásos tizenöt perc helyett másfél óra alatt értem a Nyugatitól a Margit híd budai hídfőéig. És mától még jobban félek az esőtől.

Cobra 11

Régóta megy az egyik kereskedelmi csatornán, az egyik kedvenc sorozatom, márcsak Zoli barátom miatt is, aki az Ezred után a gödöllői autópályásoknál folytatta pályafutását, mint autópályarendőr, aztán megszüntették őket, aztán most megint létrehozták, szóval jó kis magyar módra hatalmas pénzherdálással rájöttek, nem minden szar, ami az elmúlt 40 évben történt...
Mivel nap mint nap letekerek 80 kilométert az M3-ason (Aszód-Bp oda vissza), érdeklődve olvastam a mértékadó hírforrásban (de a rádiók is szajkózták), jövőre jön az új módi, attópályarendőr 130-cal a külsőben, te előzöd a belsőben, vaku villan, bilincs kattan, fizetsz mint a katonatiszt, mert gyorsak vagyunk ám, de piszkosul, különösen autópályán...
Azért halkan megjegyeznék egy két dolgot...: ha engem ilyen miatt szeretnének büntetni, akkor legyen náluk pár lényeges irat, amivel bizonyítani tudják a gyorshajtás tényét... Például a mérésügyi hivatal jegyzőkönyve, mellyel bizonyítják, hogy a kamerát hurcoló szolgáltai gépjármű sebességmérő berendezése megfelelő pontossággal működik... Ha esetleg lesz ilyen, akkor abban biztos benne lesz, hogy ez mekkora kerékátmérőnél és keréknyomásnál számít hitelesnek, hiszen ezek függvényében változhat az egész rendszer pontossága... Ha benne lesz, akkor már csak egy hivatalos jegyzőkönyv kell arról, hogy a videózás pillanatában a szolgálati gépjármű kerekének méret- és légnyomás adatai a megadott értéken belül voltak.
És ha mindez megvan, már csak utol kell érniük.

Fuldoklás

Mostanában nem kopácsoltam errefelé, no nem mintha előtte (legalábbis az utolsó időszakban...) olyan sűrűn írtam volna...
Ennek sajnos nem az az oka, hogy nincs miről írni, ne adj' Isten nincs ötlet/ihlet, egyszerűen csak behavaztam, mint Moszkva Gyedmaróz idején... Volt pár feladat, bent is, privátban is, emiatt néha úgy érzem magam, mintha valami örvény ellenében szeretnék felúszni a tenger fenekéről, miközben kétségbeesve lapozgatom az úszásoktatás könyvet, hogy egyáltalán arra rájöjjek, hogy kell elkezdeni az úszást... Ráadásul az esélyeim rontja, hogy ahogy szaporodnak a taskok az outlookomban, úgy megy el a kedvem az egésztől, tompul az agy, múlik az erő, félzombiként érek be reggel és egészzombiként jövök el este...
De valahogy le kell gyűrni az ilyen fáradságot (depressziót?) is, úgyhogy uccu neki, kezdjünk hozzá valahol... legyen ez a kezdet a blog folytatása... aztán majd csak lesz valahogy.
Mert úgy még soha nem volt, hogy sehogy ne legyen.